(A Párbeszéd Háza csapata fontosnak tartja, hogy hozzájáruljon a vírushelyzet mielőbbi megszűnéséhez és gondoskodjon arról, hogy látogatói a lehető legnagyobb biztonságban vehessenek részt programjain. Ezért - a jelenleg érvényben lévő kormányrendeletnek eleget téve - ezen az eseményen csak koronavírus ellen védett személyek vehetnek részt. A  belépés csak védettségi igazolvány és személyazonosító okmány felmutatásával lehetséges, amelyeket munkatársunk ellenőriz. A rendezvényen részt vevők nem kötelesek maszkot viselni, ugyanakkor javasoljuk a maszkviselést minden olyan helyzetben, ahol a másoktól való, legalább 1,5 méteres távolság nem megoldható.)
 

Kurt Koch 1950-ben született Svájcban. 1987-ben ökumenikus tárgyú értekezéssel szerzett doktori fokozatot, majd dogmatikát és ökumenikus teológiát tanított a luzerni egyetemen. 1996 és 2010 között Bázel püspöke volt. 2010-től Walter Kasper bíboros utódja-ként a Vatikán ökumenikus kérdésekért felelős pápai tanácsát veze-ti. 2016. február 12-én részt vett Ferenc pápa és Kirill moszkvai pat-riarcha történelmi jelentőségű havannai találkozóján. Számos könyv és tanulmány szerzője.

Budapesti előadásában bemutatja a keleti és a nyugati keresztény-ség szerteágazó történelmi kapcsolatrendszerét, s bátran rámutat arra, mit tanulhat egymástól a két hagyomány. Egy helyütt így be-szél erről: „A nyugati hagyományban a liturgikus gyakorlat és a litur-giatudomány egyaránt az egybegyűlt ünneplő közösségre helyezi a hangsúlyt, következésképp abból a kérdésből indul ki, hogy miként kell alakítani a liturgikus ünnepet úgy, hogy megfeleljen a közösség hívő öntudatának. A liturgia gyülekezeti perspektívájának túlhangsú-lyozásától eltérően a keleti tradíció mindig kozmikus történésként is – sőt, legfőképpen kozmikus történésként – értelmezi a liturgiát, ami lényegében annyit jelent, hogy a liturgia, mindenekelőtt az eucha-risztikus liturgia az egész világmindenség eszkatologikus dicsőítő énekének megelőlegezése: a mennyei liturgia áthatja a földi liturgi-át, már most jelen van benne, az istentiszteletben tehát összeér ég és föld. 

Keleti felfogás szerint a liturgia sokkal több, mint egy kisebb vagy nagyobb emberi közösség összejövetele. Ünneplése kozmikus hori-zontban történik, átfogja a történelmet és az egész teremtést, áttet-szővé teszi a földi liturgiát a mennyei liturgiától elválasztó falat. Nem kellene-e vajon nekünk, nyugati keresztényeknek is újra felfedez-nünk a hit és a teológiai gondolkodás kozmikus dimenzióját? Nem kellene-e engednünk, hogy hasson ránk az ortodox teológia gazdag sugallata?”