Párás hegyek oldalában megbújó falvak, szőlős dombhátak, a havasok fenségessége. Baranyi Judit művészetére erősen hatott a partiumi gyermekkor, de a francia kárpitművészeti hagyomány megismerése is fontos inspirációt jelentett számára.

Baranyi Judit (1941–2013) Nagyváradon született, gyermekkora vizuális benyomásait a partiumi táj határozta meg. Később több ízben járt Franciaországban, a francia kárpitművészet meghatározó inspirálója lett alkotásainak. Bár hímzéssel és rátétekkel is készített faliképeket, leginkább a szövés ejtette rabul, mondanivalója művészi megfogalmazásához az ó-gobelin technikát érezte a legalkalmasabbnak. Témái alapvetően szellemi természetűek. Foglakozott tükröződésekkel, reflexiókkal, a dolgok sajátos megkettőződésével. Alkotásai azonban nem a fizikai fényvisszaverődés törvényeit szemléltetik, sokkal inkább a felszín villódzását és a mélység rejtélyes hallgatását mutatják be.

A természeti témákat feldolgozó művei mind erős érzelmi töltést hordoznak. Minden esetben túllép a puszta dekorativitáson, a díszítőművészeten, szerinte a kárpit műfaja több lehetőséget kínál mélyebb, elvontabb gondolatok, érzések, szorongások és örömök kifejezésére. Baranyi Judit több munkáján a valóság és a végtelenség gondolata, a teremtés pillanata is megjelenik.

A február 28-i vernisszázson köszöntőt mondott: Sajgó Szabolcs SJ. A kiállítást megnyitotta: Orosz Diána művészettörténész, közreműködtek a Liszt Ferenc Kamarazenekar tagjai.