Prokopp Mária és Nemcsics Ákos a "Gyermeklelkű épület" című dokumentációs kiállítás kapcsán beszélget a Gerecse-hegy elpusztult koraközépkori falu körtemplomának újjáépítéséről, építészeti, történelmi és kulturális vonatkozásairól.
Jelenleg nincs olyan időpont, amire jelentkezni lehet.
Regisztráció
A fenti mezőben az Ön által választott összegre, majd a felugró ablakban adatai megadása után az egyik alsó zöld gombra (0 Ft esetén az „Átutalás”-ra) kattintva jelezze részvételi szándékát! Ha az átutalásos fizetési lehetőséget választja, az ehhez szükséges adatokat (számlaszám, kedvezményezett neve, bank neve, közlemény) megadott e-mail címére küldjük el Önnek.
Helyszín: Párbeszéd Háza, Pedro Arrupe terem
Időpont: 2022. február 21., 18 óra
Meghívott vendégeink:
Prokopp Mária, Széchenyi-díjas magyar művészettörténész, egyetemi tanár
Nemcsics Ákos, Egyetemi tanár, az MTA doktora
Vitaindító gondolatok:
Prokopp Mária: „1000 éves történelmünk sokezerdicső emléke Európa védelmében rommá vált, elpusztult. A magyar öntudatunk erősítésében nagy szerepe van a rekonstrukciónak, az elpusztult kincseink feltámasztásában! A budai Várban a Szent István terem helyreállítása, látogatása lángra lobbantotta nemzeti büszkeségünket! A Párbeszédház kiállítása egy 8 - 900 éves kerektemplom életrekeltését mutatja be Esztergom és Buda, az országunk első és jelenkori fővárosunk közötti Erdei útvonalon, ahol a település már elpusztult, de a templom alapfalai megmaradtak, és lehetővé vált a körtemplom megépítése a közelben, az eredeti arányaiban, és eredeti formájában. Vagyis közvetlen közel kerülhetünk az Árpád-kori magyar falusi elődeink, honfitársaink életéhez.”
Nemcsics Ákos: „A bemutatott rekonstrukcióval nem kívánunk új utat mutatni a szakmának. Esetünkben a felkérés arról szólt, hogy a rommá vált körtemplomot építsük fel a közelben, de egy másik helyen. A rendelkezésre álló adatok alapján az épület hiteles rekonstrukciója elkészíthető volt. A közel két évtizedes munkának több tanulsága is lett. A kísérleti régészetként felfogott munka során a korabeli technológiára vonatkozó új ismeretekre tettünk szert, valamint kérdésként merült fel, hogy ilyen esetben meddig terjedhet a az építtető kompetenciája. De a legfőbb tanulság volt a tudományosan megalapozott rekonstrukció lehetősége. (Természetesen ez nem minden esetben lehetséges a teljes épültre.) Meggyőződésünk, hogy szigorúan tudományos alapon, a rekonstrukcióval kapcsolatos konvenciók betartásával sokkal több műemlékünk volna megmenthető, bemutatható. Az előbb említett szakmai keretek jobb kihasználásával nemcsak a nemzeti önbecsülésünknek, de a műemlékeink megőrzésének is csak jót teszünk.”
