Süveges Gergő beszélget Csizmadia Ervin politológussal és Magyarics Tamás Amerika-szakértővel a "Trump jelenség"-ről június 1-jén 18 órakor a Párbeszéd Házában. Házigazda: P. Sajgó Szabolcs SJ.

De mi is az a populizmus? Csizmadia Ervin Magyar Nemzetben megjelent cikkéből idézünk:

„Bármennyire is csábító: ne fogadjuk el azt, hogy a populizmus önmagában létezik, s önmagában veszélyes.

A populizmus nem önmagában álló valami, inkább viszonyfogalom. Ha megállapítjuk, hogy növekszik a populizmus (s ez persze veszélyes), még semmit nem mondtunk. A populizmus kontextusát kell tehát megmagyaráznunk. Persze az is kevés, ha azt mondjuk, a populizmus azért terjed, mert a fősodort alkotó pártok nem adnak megfelelő válaszokat a felmerülő kérdésekre. Ez, ha közelít is a valósághoz, még mindig nem kielégítő magyarázat, mert semmit nem mond tartalmi kérdésekről. A mai politikában ugyan elég nehéz felfedezni tartalmi összefüggéseket, ráadásul a „felgyorsult idő” sem kedvez azok mélyebb boncolgatásának. Közelebb jutunk témánkhoz, ha megtaláljuk azokat a területeket, amelyek elősegítik a populizmus terjedését.

Számos tényező közül kettőt emelek ki, s mindkettő a liberalizmus helyzetével van összefüggésben. A populizmus megítélésem szerint egyrészt azért növekszik, mert az egyes országokon belül és a nemzetközi politikában a liberalizmusnak megnövekedett az ideológiai befolyása, másrészt a társadalmak irányításában előtérbe kerültek a globális-liberális technokrácia szempontjai.”

„A liberalizmus megnövekedett hatalmát tehát az univerzális normák elterjedése jelenti. Ehhez pedig a liberális gondolatnak nem feltétlen szükséges hatalmon lennie, elég, ha a liberalizmus – pártpolitikai súlyánál jóval erősebben – átjárja a közéletet. Magyarországon a liberalizmusnak 1990 és 2010 között – ha erőteljesen csökkenő mértékben is, de – volt pártpolitikai képviselete is. Tézisem tehát az, hogy a liberalizmusnak ez az 1990 előttihez képest megnövekedett befolyása kiélezte az egyébként is lappangó konfliktust nép (demokrácia) és elit (liberalizmus) között.”

„A politikatudományi szakirodalom jelentős része abban látja itt a hatalmas kihívást, hogy ezek az intézmények technicizálódtak, és nem igazán nevezhetőek politikai intézményeknek – a szó hagyományos értelmében. Ez a hagyományos értelemben vett politika ideológiák, értékek, elvek képviseletét jelentette, ami azonban mára szinte teljesen eltűnt, s átadta helyét egyfajta technokratikus gondolkodásmódnak. Ez a gondolkodásmód pedig a politikát szeretné leegyszerűsíteni szakpolitikai kérdések megoldására. De vajon ennyi-e a politika? S vajon lehet-e csodálkozni azon, hogy emberek sokaságának ez nem igazán tetszik? Részben azért nem, mert nincs rálátásuk a döntéshozatali mechanizmusokra, részben pedig azért, mert továbbra is él a politikának az a képe, amely a politika lényegét nagy víziók (nem pedig szakpolitikai kérdések) megvalósításában látja.

Ebből a szempontból is megfigyelhető tehát, hogy a liberális demokrácia két komponense szembekerül egymással. A liberálisok azon aggódnak, hogy egyre több a populista (illiberális) állampolgár, a demokraták pedig azon vannak felbőszülve, hogy mindent felülmúl a liberális technokrácia szerepe.”

„Az 1960–1980-as években a demokraták voltak fölényben a liberálisokkal szemben. Később fordult a kocka, s az elmúlt évtizedekben a liberális felfogás került fölénybe. Egyre inkább az a mai kor kérdése, hogy a kettő integrálható-e egy minimális szinten. Szerintem a „jó” populizmus felől lehetnek érveink, hogy liberálisok és demokraták ne két külön univerzumot hozzanak létre, hanem képesek legyenek együtt élni egy liberális demokráciában.”

A teljes cikk itt olvasható.
Az esemény a Facebookon.
Szerkesztő: Kóczián Mária