A budapesti Lengyel Intézet, a Párbeszéd Háza és a Reconciliatio Esterházy János Egyesület szeretettel vár minden érdeklődőt Artur Janicki lengyel rendező Esterházy János keresztútja című dokumentumfilmjének vetítésére és az azt követő beszélgetésre.
A beszélgetés résztvevői:
Artur Janicki, a dokumentumfilm rendezője
Csányi János, filmproducer
Molnár Imre, történész
Surján László, a Charta XXI. elnöke
Sajgó Szabolcs SJ
Moderátor: Joanna Urbańska, a Lengyel Intézet igazgatója
Időpont: 2022. június 8. szerda, 18:30
Helyszín: Párbeszéd Háza konferenciaterme
Jelenleg nincs olyan időpont, amire jelentkezni lehet.
Artur Janicki filmrendező szavai a dokumentumfilmről:
"Magyarországon Wacław Felczak professzor nyomdokait kutatva találkoztam Esterházy János alakjával. E két személy sorsát nemcsak a német és a szovjet, vagyis a barna és a vörös totalizmus elleni harc, illetve nemcsak a kommunista börtönökben átélt megpróbáltatások sorozata köti össze. Egyesíti őket az a meggyőződés is, hogy Közép-Európának, vagy ahogy Wacław Felczak professzor fogalmazott Európa közepének - ki kell szabadulnia a germán és a moszkvai expanzió egyre terjeszkedő és környezetét veszélyeztető hatalom befolyása alól.
Esterházy János jelentősége véleményem szerint abból fakadt, hogy amikor eszméi és politikai tervei a barbár erők csapásai alatt összeomlottak, ő a meghátrálás helyett inkább az evangéliumi magatartás útját választotta. A Legfelsőbb Hatósághoz - Krisztushoz - folyamodott. Őbenne kereste a bűnös ideológiák és az erőszak feletti igazságot és győzelmet.
A film két párhuzamos cselekményből áll. Az első, Esterházy Jánosnak a közép-európai viharos változások hátterébe ágyazott politikai életrajza. Elég, ha csak annyit mondunk, hogy Esterházy János öt államalakulatnak volt állampolgára és lakója: az Osztrák-Magyar Monarchia, Csehszlovákia, illetve Cseh-szlovákia, Szlovákia és ismét Csehszlovákia. A második cselekmény témája az a keresztút, amely Esterházy János, Isten szolgája imakönyvében található. Ezt a témát húgának, Maryszkának - Esterházy Mycielska Máriának a naplóbejegyzései egészítik ki, aki csehszlovák börtönöket „járó” János mártír útjának hősies társa volt.
Az első tizenkét évében - a politikai tevékenység első éveiben – Esterházy János nem engedte magát sem megtörni, sem a szélsőségek csapdájába csábítani. A politikában nem egy átlag politikusként viselkedett, hanem mint a jó és az igazság keresője. A Csehszlovákiában, majd a fasiszta Szlovákiában élő magyarok vezetőjeként megmentette a magyar közösséget a sovinizmustól és a nácizmustól. Kerülte a megtorlás kísértését, az erőszakos módszerek alkalmazását, amelyek gonoszságot szülnek. Ehelyett a magyar identitás és a keresztény erények megőrzésén fáradozott. Úgy vélte, hogy ez lesz a Csehország és Szlovákia keresztény nemzeteivel való találkozás közös platformja.
A második tizenkét év alatt, a lassú kínhalál éveiben Esterházy János a szenvedésben vele osztozó bajtársai közt egyfajta szimbólummá vált. Az állhatatosság és az igazság győzelmébe vetett rendíthetetlen hit szimbólumává. A krisztusi igazság szimbólumává. Ez a betegségben vergődő ember állandó veszélyt jelentett a rendszerre. Ezért szállították őt át különböző börtönökbe, mert "demoralizálta" fogolytársait. Így egyre bővült azoknak az embereknek a köre, akik számára ő volt a példa arra, hogyan lehet megőrizni az emberi méltóságot a legnehezebb körülmények között is. Isten gyermekeinek méltóságát.
A folyamatban lévő szentté avatási során számos tanúbizonyság gyűlt össze a hitének hősies megvallásáról, s arról, hogy mindez milyen jelentős támaszt jelentett fogolytárai számára és mindazok számára, akikhez eljutott az ő hitben való kitartásának híre. E tanúságtételből fakadt az a meggyőződés, amelyet a szlovák Veronika Moravcsikova, Esterházy halála utáni első gyászmisén, szülőfalujában, Nyitraúljakon mondott: Nem érte, hanem hozzá kell imádkoznunk. "
A rendezvényt követően lehetőség nyílik az Esterházy Jánossal kapcsolatos kiadványok megvásárlására.