Hajas T. Boldizsár, a Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium végzős tanulója lett a november 10–11-én rendezett 18. Országos Kossuth-szónokverseny és retorikai konferencia győztese és egyben közönségdíjasa. Az eredmény azért is különleges, mert a versenyt egyetemista diákoknak szervezték. Boldizsár a Miskolc Város Ifjú Szónoka Verseny győzteseként indulhatott a megmérettetésen. A felkészülésről és terveiről kérdeztük.

Mióta foglalkozol retorikával?

Ha alapvetően szépségre és igényességre törekvő beszédként, nyilvános megnyilvánulásként fogom fel a retorikát, akkor a válaszom az, hogy egészen kisgyermekkorom óta. Azt mondják, be nem állt a szám, sokszor mulattattam a körülöttem lévőket (családtagokat, rokonokat, barátokat) bőbeszédűségemmel, vagy épp a kíváncsiságommal bármiféle új szó vagy kifejezés iránt. Tudásszomjamat szüleim mindig lelkiismeretesen kielégítették, így voltaképpen már akkor elkezdődött minden.  

Tanultad valakitől vagy pedig autodidakta vagy, aki maga tanulta ki a "mesterséget”?

Úgy gondolom ahhoz, hogy valaki meggyőző szónok, megnyerő előadó legyen, szükséges valamiféle fogékonyság – a könyvek tudománya nem elég. Mindig is szerettem felszólalni, közvetíteni, elmondani a véleményemet. Ez viszont természetesen még csak egy jó kezdet, erre kell ráépíteni a tanulható, tanulandó jegyeket: a klasszikus retorikai elemeket. Ezen az úton osztályfőnököm, Soltész Ágnes tanárnő indított el, amikor bátorított, hogy induljak a Miskolc Város Ifjú Szónoka versenyen. Ö készített fel az országos Eötvös-szónokversenyre is. A mostani Kossuth-szónokversenyre már Dr. Szitás Benedek tanár úrral, a miskolci megmérettetés szervezőjével készültem fel. Minden alkalommal meghallgattak szüleim és barátaim is. Elengedhetetlen, hogy a szónok kapjon külső visszajelzéseket: az ékesszólás olyasvalami, amiben egyedül csak nehezen lehet fejlődni. Emellett rengeteg szöveghallgatás és olvasás az előremenetel nyitja: egy történelmi beszéd, egy aktuális megnyilvánulás vagy valamilyen izgalmas szakirodalom mind fontos impulzusok számomra.

Szerepet játszik szónoki sikereidben az, hogy a jezsuita gimnáziumban tanulsz? Ha igen, akkor miben, hogyan?

Természetesen. Először is, a történelmen végigtekintve, a jezsuiták között sok remek, meggyőző beszélőt találunk, s itt nem csak az olyan óriásokra gondolok, mint Szent Ignác vagy épp Xavéri Szent Ferenc.  Másodsorban, a lelkigyakorlatok és egyéb programok megosztókörei is bátorítanak a „nyilvános” beszédre. Végül, az itt eltöltött négy évem alatt sokszor hallottam jó beszédet: legyen az meghívott előadóé, külföldi projektvezetőé, jezsus tanáré vagy épp egy prédikáló papé.

Befolyásolja-e továbbtanulásodat a mostani győzelem? Mire, hogyan szeretnéd használni ezt a képességedet, tehetségedet?

Ha nem is direkt módon, közvetetten mindenképpen: megerősít abban, hogy valamiféleképpen hasznosítanom kell ezt a képességet. Keresem még az utamat, de már rendelkezem egy nyommal.

 A MAGIS kórus az elmúlt két évben színre vitt két musicalt. A padlás és a Túl a Maszat-hegyen egyik sikeres főszereplője voltál. Jól énekelsz, zongorázol. Színészi tehetségedet nem akarod kibontakoztatni?

Erre a kérdésre én is folyamatosan keresem a választ. Zongorázni több stílusban tanultam, magánénekre is jártam, kórusos vagyok, pont az említett darabok által megtapasztalhattam a " világot jelentő deszkák" örömét – s be kell vallanom, hogy rendkívül élvezem, mindig szokatlanul felszabadult vagyok, otthonosan érzem magam ezekben a tevékenységekben. Ahhoz viszont, hogy – ahogyan a kérdésed szólt – kibontakozhassak, el kell köteleződnöm. Engem ez az elköteleződés – talán fiatalságom miatt – még nagyon megriaszt, nincsen elég bátorságom hozzá. Túl sok minden más is érdekel, a világ lenyűgözően izgalmas és összetett.  Úgy érzem megismerésének a művészet egy jó eszköze, de nem az egyetlen. Hálás vagyok azért, amit ad nekem, mindig is fontos eleme lesz az életemnek, de nem gondolom jelenleg, hogy ezen az úton kellene továbbhaladnom.